Számomra ismerős volt már a terep, sokadszorra tértem vissza a helyszínre, így voltak régi barátok is, de különösképpen egy régi ismerősöm keltette fel a figyelmem. Barátnőimmel poharainkat emelgetve, erős gimnasztikával hevesen készültünk a koncertre. Mindeközben csak hátra-hátra lestem, mégis kik lehetnek mögöttünk, mekkora a tömeg. Igazából csak egy emberre tudtam koncentrálni, aki a hátsó sorban fehér, hosszú ujjú pólóban világított, erős kontrasztot adva a kreol bőrének a szürkületben. Mégis ki a fene vesz fel nyáron száz fokban hosszú ujjút? –gondoltam, aztán egyre kevésbé kezdett el érdekelni, hogy mi van rajta, hiszen karizmatikus, kifejező, erőteljes arcvonásai, kedvességet sugárzó mosolya teljesen elvarázsolt.
Éva és Ádám, a kreol srác a hátsó sorból már ismerték egymást régről, futólag, de a közösségi média szokásai szerint egy találkozás és a kölcsönös szimpátia letéteménye az online ismeretségnek. Éva felidézte azt a régi találkozást, már akkor is vibrált köztük a levegő, de ennyiben meg is állt a dolog. Ahogy ott merengett a lány, egyszer csak ott termett mögötte Ádám, na meg az egész baráti társasága. Félénk, szinte gyermeteg bájos mosollyal nézett össze Évával, köszönni sem mert. Éve dacos sértődöttséggel fordult arccal a színpad felé, hiszen már kezdődött a várva várt koncert. Fütyülés, kiabálás, öröm és boldogság. És minden, amit csak egy túlfűtött Irie koncerten el lehet képzelni. Éva arra lett figyelmes, hogy a fiú egyre közelebb és közelebb húzódik hozzá.
Mögém állt és a telefonjával a fejem felett videózta a koncertet. Valahol mérges voltam, gyengének találtam a próbálkozást, de kimutatni nem tudtam. Egy kacajjal reagáltam le és egy tini lányos „jaj, ne már!” -hagyta el a számat, de igazából tetszett a dolog. Úgy döntöttem, hogy itt az idő kibontani a táskám mélyén lapuló pezsgőt. Itt szeretné megjegyezni a szerző, hogy ilyen többé ne forduljon elő, hiszen a helyszínekre üveget tilos bevinni és akár ki is küldhetnek miatta a kedvenc koncertedről! 😊Kapva kaptam az alkalmon, hiszen ha a már adódott a lehetőség, miért ne egy erős férfikéz bontsa fel? Hozzá fordultam, és rá bíztam a pezsgőbontást, ő pedig udvariasan átvállalta a nemes feladatot. Persze hálám jeléül megengedtem, hogy ő igya az első kortyot. Sosem felejtem el azt ahogy rám nézett, a közös pillantásokat, ahogy csillogott a szeme és ahogy a koncert magával ragadott minket.
De a pillanat a koncert végével együtt szakadt meg és Évát elsodorták a barátai Ádámtól. A lányok udvarról udvarra jártak, hogy a felfokozott hangulat és a fesztivál minden percét maradéktalanul megéljék. Egyszer csak Éva Messenger üzenetet kapott, természetesen Ádám írt neki: Merre vagytok? Éva azonban a buli hevében nem válaszolt.
Miután kitomboltunk magunkat, megérkeztünk az utolsó helyszíne, a Momentán udvarba, azaz a Retro Discoba. Ahogy beléptünk, egyből kiszúrtam a fehér hosszú ujjú pólót.
Én kiszaladtam mosdóba, és mire visszaértem, már ott várt. Még fel sem fogtam a kérdést, de már a táncparketten voltunk. Hihetetlen temperamentum, magabiztosság, apró barna szemek és a lelkem mélyéig hatoló tekintet. És a tánc… Eszméletlenül jól táncolt. Teljesen magával ragadott.
Néhány szám után pihenés képpen fére vonultak beszélgetni. Hamar megtalálták a közös pontot. Éva gyógytornászként dolgozott, míg Ádám focizott, kiderült, hogy nemrég bokasérülése küldte kényszerpihenőre, így Éva azonnal kivesézhette szakmailag a kérdést, a fiú pedig odaadó tekintettel figyelte mélyreható diagnózisát, de csakhamar visszaüldözte őket egy latin dallam a táncparkettre.
Úgy táncoltunk, mint, ha vérbeli latinok lennénk. Tekertük a csípőnket, szorosan összesimultunk, végig egymás szemébe néztünk, vibrált a levegő köztünk. Ahogy a dal véget ért, nekünk indulnunk kellett, mert a Csigabusz nem vár. Elköszönéskor félénken elhívott randira. Igent mondtam, de egy cseppet sem bíztam benne, hogy komolyan gondolja.
Másnap már otthon ébredt Éva, és egy meglepetés várta a telefonján. A közösségi oldal értesítése szerint Ádámnak születésnapja van! Megköszöntötte illendően, de a fiú még nem hívta el az ígért randira. Csak utólag derült ki, hogy aznap ismét pályára lépett Ádám és kiment a bokája. Éva felajánlotta a segítségét és Ádám el is fogadta. Következő héten találkoztak újra, hogy a lány segíteni tudjon.
Tape szalaggal próbáltam segítséget nyújtani, így meg is történt következő héten a találkozás, kizárólag szakmai okokból. Hát aztán meg a többi, nem szakmai okokból. Ennyi véletlen nincs. Vajon az előző esti beszélgetéssel vonzottuk be a bokasérülést? Vagy talán direkt törte össze magát a kedves páciens? Ezt már sosem tudom meg. De mégis ez kellett hozzá, hogy elinduljon valami köztünk. Valami más, valami jó. Felfogni sem tudjuk, hogy történhetett, de egy biztos: A Művészetek Völgyében indult a mi történetünk és biztosan minden évben visszatérő vendégei leszünk. 😊
Van egy jó sztorid? Írdj nekünk! toth.tunde@muveszetekvolgye.hu
