Az 1930-as években környezetvédelmi megfontolásokat mellőzve kezdtek el bazaltbányászatot folytatni a Balaton-parton, hogy útjavításhoz és vasúti építkezésekhez termeljenek alapanyagot. Ennek esett majdnem teljesen áldozatául a Hegyestű is, ahol csak az 1960-as években sikerült elérniük a tiltakozóknak, hogy felfüggesszék a munkálatokat: ezután pedig kezelésbe vette a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.
A Hegyestű évmilliókkal ezelőtt a Balaton-felvidék többi tanúhegyéhez hasonlóan vulkánként működött, a kitörés után pedig a kráterben megdermedt láva függőleges, szögletes oszlopokat hozott létre. Manapság a vulkáni kráter belsejében is sétálgathatunk, és ha a Hegyestű orgonasípszerű oszlopait megfigyeljük, a vulkánok működése elevenedhet meg előttünk. A holdszerű táj európai viszonylatban is egyedülálló, lenyűgöző látványt nyújt – ha pedig a korlátos lépcsőn felsétálunk a hegy csúcsára, körbepásztázhatjuk az egész Káli-medencét. Mivel fokozottan védett természeti értékről van szó, nem árt, ha tudjuk, hogy a Hegyestű geológiai Bemutatóhelyének látogatása korlátozott, télen zárva tárt, de a csúcsra fel lehet menni egész évben.
A Hegyestű Kapolcstól körülbelül fél órára van kocsival a 77-es úton, gyalogosan pedig egy kiadósabb túra: körülbelül egy két és fél órás sétával érdemes számolni, de mindez csak kondíció kérdése. Budapest felől vonattal érkezve a Zánka-Köveskál megállóhelynél kell leszállni, innen a sárga jelzést követve jutunk fel a hegyre. Zánkától öt, Monoszlótól két kilométerre fekszik. Ha valaki ragaszkodik az autózáshoz, akkor a parkolóhely miatt nem kell aggódnia, fent szépen kialakított parkoló is rendelkezésre áll. Ha erre járunk, a kirándulást érdemes összekötni a vidék más látnivalóival is: a közelben fekszik például Balatonhenye, a zsákfalu, amely bővelkedik bájos, népes házakban.
