Fekete-fehér

Egy hotelszoba – akár egy börtön cellája. Van idő mesélni, van idő játszani. A magányos fogoly megpróbálja minden áron ép elmével túlélni az új hatalom pusztító elnyomását. A végeláthatatlan kihallgatásokat. Hogyan segíthet mindebben a sakk? Hol kezdődik a játékszenvedély és hol válik őrületté? Csak úgy sorjáznak a játszmák, amelyeket le kell játszani, úgy önmagával, mint a másik színnel és a hatalommal. Tessék beszállni. A hajó hamarosan kifut. Ahogy a gondolkodási idő, amely a következő lépés megtételére rendelkezésre áll. Szóval? Beszáll? Leül? És lép végre-valahára? Írta: Légrádi Gergely Játssza: Göttinger Pál Rendezte: Ujj Mészáros Károly Látvány: Fekete Anna A rendező munkatársa: Kovács Henrietta Hang: Balázs Krisztián A hotel room — or perhaps a prison cell. There is time to tell stories, there is time to play. The solitary prisoner struggles to survive the destructive oppression of the new regime with his sanity intact. The endless interrogations. How can chess help him in all this? Where does the passion for the game begin, and where does it turn into madness? Game after game unfolds, to be played against himself, against the opponent, and against power itself. Step aboard. The ship is about to set sail. Just like the thinking time allowed for the next move. So… will you board? Will you sit? And finally, will you make your move? Written by: Gergely Légrádi Performed by: Pál Göttinger Directed by: Károly Ujj Mészáros Set Design: Anna Fekete Director’s Assistant: Henrietta Kovács Sound: Krisztián Balázs Language: Hungarian