"Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni." - írja Hamvas Béla Öt géniusz című esszéjében. Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző erre a hívószóra komponálta meg Penta Essentia című művét, melyben a kamarazene, az énekhang és a próza egyesül. A narrátor két szerelemes ifjú balladáján keresztül vezeti végig a hallgatót a Kárpát-medence öt nagy tájegységén. A szereplőket énekesek alakítják, akik a népdalok nyelvén keltik életre a cselekményt, majd az énekszóból változatos hangszerelésű zeneművek sarjadjanak és sodorják magukkal a hallgatót a történések mélységeibe. A szerelmesek sorsa szimbolikus: a ballada a magyar néplélek önazonosság keresésének allegóriája.