Mozart egyik legbriliánsabb és leghangulatosabb műve, amely az első tétel nyugtalanító hatása miatt kapta a
„Disszonancia” becenevet, nem nélkülözi a derűt, az iróniát és a merészséget sem; Schubert a-moll kvartettje,
késői kamaraműveinek gyöngyszeme pedig a szerző egyetlen kamaraműve, amelyet még életében kiadtak.
Műsor: Mozart: C-dúr „Dissonanzen” vonósnégyes, K 465 | Schubert: a-moll „Rosamunde” vonósnégyes, no. 13