3. NAP - Kaláka Versudvar
Reggel megkínoztuk a sötétfóbiás kisgyerekeket, mert az eső miatt a pajtába kényszerült a kerekítő (az udvar kicsiknek és szüleiknek szervezett mondókás játszós programja), ahol egyetlen lámpakörtének kellett tartania a frontot a világvége hangulattal szemben. A kicsik azért hősiesen helyt álltak, úgyhogy a horror játszóház jó hangulatban zajlott le.
A nap hátralévő része majdnem végig eső nélkül folyt (csak hogy ilyen képzavarral éljek), így a versműhely is. Az első feladatban Tomaž Šalamun Mit szeret a legjobban című verse nyomán béna, vagy megválaszolhatatlan kérdéseket, és azokra válaszokat írtunk:
Hisz ön a világbékében?
Momentán nem, de attól a pillanattól kezdve, hogy szépségkirálynő leszek hinni fogok!
Milyen érzés volt megnyerni az olimpiát?
Először örülök, hogy nincs karom.
Hisz ön a gravitációban?
Amíg a cucc nem hat.
Melyik a kedvenc gyermeked?
Amelyik épp ezt kérdezi.
A második feladat Rapai Ágnes Ha ez van, akkor az van című verse nyomán ha... akkor... szerkezetű mondatok írása volt:
Ha elmúlik az eső, rögtön megszomjazom.
Ha eltörik a mécses, sötétben nevetek tovább.
Ha kijelentem, hogy diétázom, nagyi ken egy zsíros kenyeret.
Ha azt mondja mindjárt elkészül, leülök, és nyugodtan elkezdem olvasni a háború és békét.
A tegnapi Versimpró vendége Hajós András, a zenefelelőse pedig Gryllus Dániel volt. A műsor első fele, ami a szabvány irodalmi est lenne hivatalosan, inkább stand up számra sikerült: Lackfi János, aki az eredeti terv szerint a költészetről kérdezgetett volna kb. 1 óra alatt három kérdést tett fel, közben a nézők kockahasat nevettek maguknak Hajós András általános iskolás tanárairól, vagy a saját fiatalon írt szerelmes verséről előadott paródiáin.
"Hamar rájöttem, hogy a világot a szavak segítségével tudom uralni" mondta a dalszerző. Az mindenesetre biztos, hogy ezen a Versimprón ő volt a főnök!
A második részben szokás szerint improvizáció folyt. A közönség bedobott öt szót, amelyeket a költőknek be kellett építeni egy tetszőleges formájú versbe, az öt szó (igazán nagyon evidens öt szó) a következő volt: turbulencia, tojásos lecsó (határ eset, de egy szónak lett minősítve), gatyamadzag, kadarka és trabantfogaskoszorú (ennek a szónak a jelentését az olvasók fantáziájára bízom). Ehun megszületett műalkotások:
Hajós András:
Állt egy ember, kezében kadarka
a viszkető valagát vakarta
addig-amíg a gatyamadzagja elszakadt
gatyája legott a lábszárára szaladt
aztán rájött az ingerencia,
öcsém volt ott nagy turbulencia
tesó, kijött a tojásos lecsó,
és szomorú egy trabantfogaskoszorú
Lackfi János:
Túl a turbulencián
boldogok leszünk
túl az ambulancián
megjön az eszünk
Túl a gatyamadzagon
nudisták leszünk
túl a tojásos lecsón
jót felesezünk
Túl a kadarka-folyón
négykézláb megyünk
trabantfogaskoszorunk
mégsem lesz nekünk.
Csak hogy azok a filozófusok, buddhisták, és ókori görög bácsikák se tévedjenek, akik szerint a lét örökös körforgás, a nap ott zárult, ahol elkezdődött: a népdaléneklés a pajtába szorult az eső miatt. A jelenlévők pedig csodálkoztak, hogy egy ekkora ámbráscet méretű dudaszó belefér a kis sötét kunyhóba.
A buddhistáknak egyébként még egy jó hírem van: a kergebirkánk még mindig egészséges, és non stop kitartóan béget, jelezve, hogy a lét valóban ismétli önmagát.
