Csipkerózsika visszafeküdhet aludni

Csipkerózsika visszafeküdhet aludni

2014. augusztus 03.
Megosztás

Holle anyó lányainak egy évig nem kell kisikálni a kemencét, mert a lepényt meg a pompost csak jövőre sütik újra. Ludas Matyi vakarózhat, és ásítozhat otthon, csak egy év múlva kell vásárba indulnia. Buddha meditálhat egy évet. Isten is magára hagyhatja a gépezetet egy évre. Az ég, meg a villamos meg az újépítésű lakótelep is lehunyhatja két szemét jövő júliusig. Csak azt nem tudom, hogy velem mi lesz!

Az utolsó blogbejegyzésbe is egy kapolcsi népdalt szeretnék írni, csak mert a beköszöntőt is azzal kezdtem, és így szimmetrikus leszek. Itt vannak a versműhellyel közösen írt versszakaink, a változatok a „Bonchidai menyecskék” kezdetű népdalra születtek.

A kapolcsi részegek,
Büdösek, de délcegek
Hogyha nem csak innának,
Lenne, amit kihánynak.

A kapolcsi sofőrök,
Hordja el mind az ördög,
A szép stoppost elviszik,
A csúnyáját elütik.

Hej, kapolcsi csaposok,
Korsótoknak habja sok.
A sörötök de vizes,
Hiteletek devizás.

A kapolcsi mentősök,
Nagy tudású emlősök,
Kinek vers jön ajkára
Rögtön viszik Ajkára.

A Versimprón Varró Dániel, és az Eszterlánc zenekar voltak a vendégek. Varró Dániel a „Nyuszika” című elbeszélő költeményével kezdte írói karrierét. 15 évesen felfedezte: Petőfi, és Arany is egy elbeszélő költeménnyel szerzett egy csapásra országos hírnevet magának, tehát bárki előtt nyitva áll a népszerűség kapuja, a siker záloga kizárólag egy elbeszélő költemény. Bár a „Nyuszika” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Varró Dánielnek később mégis sikerült népszerűvé válnia. Humoros, virtuóz rímtechnikájú verseit sokan olvassák, és szeretik.

Varró Dániel nem csak ír, műfordítással is foglalkozik. "Egy ideig műfordítónak tartottam magamat, nem éreztem úgy, hogy van mit mondanom, de ha valaki már egyszer írt egy jó verset, azt szívesen átfarigcsáltam magyarra." - mondta. A fordításból születtek aztán paródiák is, például a Goethe-féle "vándor éji dalára" írt szlenges változat.

Mostanában egy pókerről szóló nagy eposzt ír, de mellette fut cikksorozata a Nők lapjában, ami lassan könyv terjedelmű lesz, lehet hogy megjelenik. Nekünk ide Kapolcsra is hozott új limerickeket, és makámákat. Az Udvar tele volt nézőkkel!

Csak hogy dicsekedjek egy kicsit, meg kell említenem az este 8-as Kaláka-Galkó József Attila estünket: a népsűrűség egy heringes dobozzal versenyzett, a versek pedig nagy sikert arattak. Aki itt volt, úgy érezhette, hogy felrobban az Udvar.

Ha valaki olvasta a régebbi bejegyzéseimet, akkor biztos hiányolja már a friss híreket a szófosásos birkánkról (egy farmon lakunk, és van egy birka, aki egyfolytában béget). Tegnap fény derült az igazságra (mindenki képzelje ide Beethoven 9. szimfóniájának az elejét): a hiperaktív birka nem egy, hanem kettő. Eddig egyszer sem láttam a birkát, és azt hittem, hogy egyetlen birka béget folyamatosan. Tegnap viszont ahogy mentünk be a házba, a kerítésnél vártak ránk egymás mellett a birkák, rájöttem, hogy ketten vannak.

Valahogy így voltam ezzel az idei Művészetek Völgyével: ide jöttem vártam egy birkányi élményt, örömöt és fáradságot, de kettő birkányit kaptam! 

Remélem mindenki ugyanolyan lelkes a fesztivállal kapcsolatban, mint én. A Kaláka Versudvarban jövőre is várunk mindenkit szeretettel!

Lackfi Margit