"Engem nem tudtok eloltani!"
Már a versműhelyen is szitált ránk egy kis eső, de ennyitől még nem jöttünk zavarba, edzettek vagyunk. Az egyik feladatban gyereknézőpontból kellett prózaverset írni, itt van két
jól sikerült megoldás:
Az alma
Nem értem miért jó,
Amikor nincs íze,
Meg nincs szaga
Meg még magja is van
Hát most mondd meg.
(Csányi Sámuel)
Másoljam le, ami a táblán van,
De üljek közben hátratett kézzel.
Menjek ki szünetben az udvarra futni,
De csak lassan!
Szellőztessek ki, de ne legyen ám hideg!
Hozzam be eső után a focilabdát,
De semmiképp se legyek sáros!
Kíváncsi vagyok, miért nem szólt senki a
Portásbácsinak, mikor ebéd előtt turkálta az orrát!
A Versimpró vendégei Tóth Krisztina, és a Misztrál voltak. Tóth Krisztinának idén jelenik meg új novellás kötete, a "Pillanatragasztó", ennek kapcsán a novellaírásról beszélt: a történetekben a titok, és a sorsok előre meghatározottsága érdekli. Az új kötet novelláiban például nem is igazán van cselekmény: a cél az volt, hogy pillanatképeket mutasson fel, amelyek az olvasóban nőnek emberi sorsokká.
A történetek alapanyagát több forrásból szedi össze, sokszor beszélgetés közben lát meg egy érdekes részletet, amit aztán elkér beszélgetőtársától. Több nyelvre is lefordították a könyveit, így sokat utazik, az utazások is hoznak anyagot. Amikor a fűtés elromlott, és egy túl sokat beszélő fűtésszerelőjük volt, Tóth Krisztina elhatározta, hogy egy fűtésszerelőt meg fog írni, és megöli. Ebből született a novella, amelyikben egy galéria fűtése a kiállításmegnyitó előtt közvetlenül elkezd csöpögni, a kihívott szerelő pedig véletlenül pont szerelés közben hal meg. A kiállítást szervező nő el szeretné adni a képeit, nem akar felfordulást, ezért nem hív rendőrséget, meg mentőket, hanem a boros asztal mögötti szekrénybe rejti a hullát.
Ebből is látszik, hogy akármelyik óvatlan járókelő bekerülhet egy Tóth Krisztina novellába, ha épp úgy alakul!
Az improvizációs rész kezdetekor eredt el az eső, a közönség egy része a visszavonulás mellett döntött, a másik része viszont kitartott: a napernyők alatt kiscsoportban összesűrűsödtek, olyanok voltak, mint sarki pingvinek a hóviharban. Negyed óra pingvinkedés után meguntuk, és úgy döntöttünk, hogy erősebbek vagyunk mint az eső. Egy maradék mikrofonnal eső közben zártuk le a műsort.
A Misztrál a "Két szál pünkösdrózsa" kezdetű népdalt dobta fel, itt vannak a variációk:
Tóth Krisztina:
Jöttünk napsütésben,
Hidd el, én sem értem,
Jött egy k**** felhő,
Kidurrant az égen.
Nincs esőkabátom,
Mindig szoknyát hordok,
De mindig megbánom,
Kezdődnek a gondok!
Vettem volna inkább
Térdig gumicsizmát,
Vagy semmit, jobb volna
Ennél az is inkább.
Lackfi János:
Kétszáz zuhanyrózsa
Lehullott az útra
El akartam adni,
Orgazda ha volna.
Kétszáz liter benzin,
Szőkül a hordóban,
Eliszom az árát,
Kialszom azt jól van.
Kétszáz kikötőben
Jártam, tenger hátán,
Kétszáz kicsiny poronty
Jajveszékel árván.
Kétszáz jó karóra
Kapolcsi vásáron,
Csak úgy lecsatoltam,
Vegyék reklámáron.
A Misztrál esti Babits-koncertje alatt már szerencsére nem volt vihar, a technikánk is megúszta szárazon az esőt (csak hogy ilyen szépen magamba gabalyodjak), úgyhogy hangosítás is volt. Az eső hangulatgeneráló hatása megint bebizonyosodott: a vizes padra leterített az esőkabátom felét felajánlottam egy nőnek, aki cserébe meghívott egy fröccsre, az elpakolt babzsákok után maradt üres térben pedig páran törzsi táncot jártak a zenére.
Azt hiszem, a tegnapi napra az Udvar mottójául választhatnánk azt a Babits sort, ami a koncerten is elhangzott: "Engem nem tudtok eloltani!" Eső ide, eső oda, minden program végig lement!
