"Hiába, az esőnek is van hangulata..."
A Luisiana Double koncertje alatt egy kb. 2 éves kisfiú lábujjhegyen körülrohangálva táncolt, nekem meg rögtön beugrott az arab sivatag. Itt már amúgy is kulturális torlódás van, country, népzene, blues, reagge, jazz, funk... megörültem, hogy elfér még ez a kis darab sivatag is.
Itt van egy válogatás a tegnapi versműhely terméséből. Nyirán Ferenc Ha egy nő... című verse alapján Ha egy férfi/nő szeret egy férfit/nőt... kezdetű sorokat írtunk:
Ha egy férfi szeret egy nőt,
Hétköznap gyakran kétszer vacsorázik.
Először a saját anyjánál, míg a kedvese
Esti műszakban dolgozik,
Aztán a párjával éjfélkor akár.
És a férfi hízik.
Ha egy férfi szeret egy nőt,
Órákon át tűri, hogy a párja
Mitesszereket nyomogasson a hátán,
Dacolva a bőrgyógyásszal,
Aki megkérdi, bolha csípte-e
(Pálházi Ilona)
Ha egy férfi szeret egy nőt
Megmutatja, hogyan kell
Recepteket letölteni a netről
Ha már egyszer nem sikerült olyan
Kemencés lángost sütni,
Mint anyukának azokon a szerdai délutánokon.
Ha egy férfi szeret egy nőt,
főzés közben addig simul a nőhöz
hátulról, amíg az kedvesen meg nem
kérdezi, ó, hát nálad van a kapukulcs,
és ezen jót nevetnek.
A Versimpró vendége Molnár Krisztina Rita, költőnő, és a Rackajam zenekar volt. Az első részben a szokásos koreográfia szerint Molnár Krisztina Rita beszélgetett Lackfi Jánossal. "Máig szerelmes vagyok Bornemissza Gergőbe." mondta a költőnő. Vagyis az irodalom nem az élettel párhuzamos másik valóság: a valóság sok arcú. A szomszéd néni ugyanolyan hihető, mint az Anna Karenina.
Szó esett még arról, hogy az ember mindig a hétköznapi, és a nagyszabású metszetében él: a legemelkedettebb pillanatban is fájhat a kislábujjunk, vagy megcsíphet minket egy kék fadongó: égből és sárból vagyunk összegyúrva.
Aki nem volt ott a Versimprón, annak házi feladat elolvasni a bluttyhalról szóló Molnár Krisztina Rita verset: a vers a védekezésre képtelen, kocsonyás, mélytengeri hallal hasonlítja össze a saját létezésünket.
Az improvizációs rész első feladatában a közönség által bedobált öt szóból (zsellér, finanszíroz, einstand, brontoszaurusz, franckarika) kellett verset alkotni. Molnár Krisztina Rita egy csujogatót írt:
Kecskebéka, kacska bika,
Jól elment a kis Marika,
Törjön ki a franckarika!
Zsúfolásig tele a strand
Ez a hely a miénk: Einstand!
Mi volt a te apád? Zsellér?
Az enyém kutas a Shellnél!
Miért nem indul el a trolibusz?
Reinkarnált brontoszaurusz?
Akit a cég finanszíroz,
Abból mindent kipasszíroz!
Az improvizációra a Rackajam a budapesti éjszakában kezdetű dalt dobta fel. Íme egy átiratok:
Lackfi János:
Budapesti ékszerboltban,
Vásárol egy kislányka
Oldalán egy nagy pénztárca,
Meg egy pasas, silányka
Ékszerboltos szép legény,
Szikra pattog a szemén,
És amíg a gyűrűt húzza,
Azt susogja légy enyém.
Budapesti hotelszoba,
Gyülekeznek az árnyak,
Hempereg két fiatal test,
Mindkettő izzadt fáradt.
Aztán a füst kavarog,
Cigaretta pamacsok,
Így nevet két fiatal hang:
Megkapta a vén mocsok!
Budapesti hullaházban
De szép testek hevernek,
Ne lássa ezt, aki gyenge,
Ne lássa ezt kisgyermek.
Gyűrű csillog kezükön,
Nincs többé ifjú öröm,
Hullamosók szeme villan:
De szép arany, köszönöm!
Az eső pont a programunkhoz szabva esett: a Versimpró végén már agresszívak voltak a felhők, és miután az utolsó babzsákot is bedobtuk a pajtába jött a hidegzuhany. A kifelé menekülő emberkék egy része az Udvar irodájában kötött ki, úgyhogy a néhány négyzetméteren óriási volt a népsűrűség.
Mi csak körbekínáltunk szilva meg körte pálinkát, és minden rendben lett: egy kisebb körben beindult a filozofálás, néhányan fánkot, meg lepényt ettek, az eresz alatt kialakult a dohányszektor, az utcán elsétált pár mezítlábas esőkabát-dementor, sőt az egyik húgom még vihar selfit is csinált. Hiába, az esőnek is van hangulata...
A Rackajam koncert kis késéssel kezdődött, csak két mikrofont tudtunk használni a hangosításból, és nem lehetett leülni, mert elpakoltuk a babzsákokat. Ebből a kombinációból az eddigi egyik legjobb hangulatú koncert jött össze: a közönség a sárban, az együttes tagjai meg a színpadon táncoltak (mindig az állt közel a mikrofonhoz, aki szólózott, így folyamatosan helyet kellett cserélniük).
A mai nappal elkezdődött a fesztivál második fele, apukám (akit rendesen kifáraszt a napi két-három szereplés) úgy mondta, hogy kifele megyünk az erdőből, én úgy mondanám, hogy több a bugyi a szennyes ruhák zacskójában, mint a tisztákéban.
Lackfi Margit
