Kerekítőtől Népdaléneklésig

Kerekítőtől Népdaléneklésig

2014. augusztus 01.
Megosztás

Zárójeles megjegyzés: ha valaki nem ismeri, a pályázat lényege, hogy az Udvarban járó kisgyerekek rajzolhatnak, bedobhatják a rajzokat egy kalapba, és nap végén valamelyik udvarházigazda kiválasztja a kalapból a nyertest, akinek ajándékba megvarrják a rajzát plüssállattá.

A versműhelyen zsoltár átdolgozásokat írtunk, Vörös István 59. zsoltár átirata nyomán. Vörös István verse a költészet ellenségei ellen kéri az Isten segítségét, itt van néhány részlet a mi variációinkból (teljes verset senkitől sem tudtam beírni, mert a zsoltárírás súlyos függőséget okoz, ha egyszer elkezdjük akkor több oldalas művek keletkeznek...):

Ments meg a valóság show-soktól,
Szabadíts meg a rádióhallgatóktól!
Nézd, ha bekapcsolod a tv-t,
A hatalmasokat milliók nézik,
Pedig nincsen bennük semmi érdekes,
Uram, nincsen semmi.
Ártatlan vagyok, én csak meccseket nézek.
                         
(Farkas Péter)

Ments meg Uram minket a ki sem bontott, soha ki nem nyitott könyvektől.
A celofán mögött örökre némán rejtőzködve maradó soroktól.
Ments meg Uram minket a tollal áthúzott könyvtári könyvektől.
Sújts le villámaiddal, amint valakinek eszébe jut szamárfület hajtogatni a Révai Nagy 
Lexikon lapjainak sarkára.
                  (Lipták Eszter)

Volt két írás, amelyek másik témában születtek: az építész és a pálinkafőző zsoltárjának részletét olvashatják:

Uram, büntesd meg azokat, akik gátlástalanul színeznek,
Akik világoskékre és narancssárgára színezik a házukat.
Zárd be őket saját házaikba, apró ablakú rossz tájolású szobákba,
Közlekedjenek L meg Z alakú folyosókon.
                  
(Posony Eszter)               

Az antialkoholistáktól ments meg Uram engem,
Védd meg kertemet és pálinkafőzőmet,
Mert elindult ellenem a NAV,
Acsarkodva fenegeti fogát, és könyvelési tételeket keres rajtam
Bevétel után fizetendő illetéket.
                  (Kovács Béláné)

A mai Versimpró vendégei Kiss Judit Ágnes, és a BudaFolk Band voltak. Kiss Judit Ágnes tangózik, drámapedagógus, és oboázik. "A költő ugyanúgy a személyiségéből dolgozik, mint a színész" – mondta. Ennek megfelelően mindig lehet zeneiséget, szenvedélyt és tragédiát találni a verseiben (például benzinszaggal vagy égő éjjeli lámpával jellemez egy kiüresedett kapcsolatot, miközben a soroknak mindig van valamilyen lüktetése, angol szonettől anakreóni hetesig akármi).

Persze a saját személyiségből dolgozás nem azt jelenti, hogy csak a sajátmagát írja a versekbe: Kiss Judit Ágnest idézve: "mindig lehet lopni, sose tudni, hány százalékban vagyok én a versben." 

Csak hogy tovább bonyolódjon a helyzet, hozzá kell tenni: ami nem velünk történt, az is bennünk van. Ha akartál már szúnyogot lecsapni, eljátszhatod a gyilkost. Ezeket a lehetőségeket aknázza ki a költőnő "Négyszög" című legújabb kötete. A kötet öszvér: líra, és dráma határán mozog: emberi sorsfordulókat ír végig hátborzongató kíméletlenséggel, négy ciklusban. "A drámában az összes szorongásnak lehet saját testet adni, nem kell skizofrénné válni, hogy a szélsőségeinket ütköztessük magunkban" – idézem újra a költőnőt.

Az improvizációs részben a Buda Folk Band a "Debrecennek van egy vize..." kezdetű (nem annyira ismert, aki még nem hallotta hallgassa meg!) népdalt dobta fel, itt az eredmény:

Kiss Judit Ágnes:

Arra van egy kőhíd rakva,
Kilenc lovas vágtat rajta,
Ha az egyik nyakát szegi,
Fölös lova marad neki.

Nem vagyok még teljes árva,
Se nem olcsó, se nem drága,
Ki a sült galambot várja,
Berepülök a szájába.

Nem vagyok én senki párja,
Hétfőn zsidó, kedden árja,
Szerdán cigány, pénteken tót,
Orrodra vágom az ajtót.

Lackfi János:

Kedvesemnek van egy szíve,
Népdalba lesz beleszőve.
A szívemben van egy kedves,
Szemléletem tőle nedves.

Úgy elmegyek sose látsz majd,
Rikoltozhatsz, mint siketfajd.
Üres lesz a házad tőlem,
Száz százalék elmenődtem.

Összes gyógyszerem beszedtem,
Nagy űr leszek a szívedben,
Ha a szíved majd kilyukad, 
Én leszek az ózonlyukad.

Ha kimész a temetőbe,
Ott fekszem én elkenődve,
Fejfámon két pucér adat,
Megöltél, mint pecér vadat.

Lehet, hogy nem véletlenül pont a hetedik napon írtunk zsoltárokat: a hetedik nap az Isten pihenőnapja, el kellett őt valamivel szórakoztatni. Gondolkoztunk, hogy szürrealista képeket írjunk-e, de hát azt még ő se érti... Végeredményben az Istennek is volt min szórakoznia: kerekítőtől népdaléneklésig nagyon rendben volt minden.