Meztelencsiga, anapesztus, kecske és zene eső nélkül
Én Woodstock rajongó vagyok, és nyomokban hippit tartalmazok, ezért szívesen járkálok mezítláb. Tegnap reggel is épp mezítláb trappoltam le az udvarba a szállásunkról, az aszfalton azonban szívfacsaró minitragédia fogadott: meztelencsiga holttestek különböző darabjai szétkenődve. Arra gondoltam, hogy kevés dolog lehetne ennél nyomorultabb: annyi baj van a földön, ezt a sok elpazarolt csigát már igazán senkinek sincs energiája sajnálni, még élve is gusztustalanok voltak. Én is kikerültem néhány ugrással a tömegsírt: annyira nem vagyok hippi, hogy ne zavarjon a meztelencsiga-nyálka...
A merengős bevezető után gyorsan rátérek valami konkrétra, méghozzá a versműhelyre, tegnap is alkottunk: íme egy közös vers a bevásárlásról, sok időbe telt összehozni, mert anapesztusban van, de végül készen lett, az értékelését az olvasókra bízom:
Megyek a madaras Tescóba
tolom a kocsimat, azt jól van.
Eladó mikulás, zabkása
kacsasült, dezodor hagymásan
parizer, kutyatáp, tusfürdő
kakaós kalapács, fejkendő
kaucsuk guminő, használtan
mirelit guanó ÁFÁval.
A fejem hasogat, kínlódom
nehezen pötyögöm PIN kódom.
A második feladat Finy Petra Egykezes szonáta című verse alapján az ujjakon játszható gyerekmondóka (ez elment vadászni, ez hazahozta...) újragondolása volt, itt van néhány műhelyben írt verzió:
Ez másokat köpköd nyál nélkül,
Ez elköszön a kelő naptól,
Ez sapkát köt egy fej káposztának,
Ez pálcikás vattával tisztogatja a fal fülét
(Pálmázi Ilona írása)
Ez elment halászni a kék égbe,
Ez három nárciszt kötött kévébe,
Ez fűzfát ültetett az ölébe
Ez elment játszani játék nélkül,
Ez köröket rajzol a homokba,
Ez kenyeret eszik a nagymamánál
A délutáni Versimpró költője Babiczky Tibor, zenésze pedig Both Miklós volt. A műsor első felében Tibor beszélgetett Lackfi Jánossal a költészetről, a költő létről. Azt, hogy valaki költő, Tibor például nem tartja sem felvett szerepnek, sem szakmának, inkább egy létformának, amit tudni kell függetleníteni az idők során sok mindenkiben kialakult alkoholista, búsongó, kékhajú, szifiliszes, láncdohányos prototípustól. A boldogságot pedig nem tartja célnak, sem állandóan fenntartható létállapotnak: "Igyekszem úgy élni az életemet, hogy minél nyitottabb legyen azokra a beszüremkedésekre, amiket boldogságnak nevezünk." magyarázza.
Babiczky Tibor versei is pont olyan benyomást keltettek, mint a beszélgetésben adott válaszok: egyszerre józanok (megfogható képekből, hangokból, történetekből indulnak ki, mint a fáról lehulló dió koppanása, a sötétben az utcán sétáló magányos járókelő, vagy akár hasfelmetsző Jack), és líraiak (elég csak arra a hasonlatra gondolni, hogy a hold olyan, mint egy számlap nélküli óra, vagy egy másik versben mint egy vesebab).
A második részben Both Miklós a Hallod-e te szelídecske kezdetű népdalt dobta fel, a következő átiratok születtek rá:
Lackfi János:
Hallod-e te szendvicsember,
Mér köptél a szendvicsembe?
Nem köptem én olyan nagyot,
Csak a pH érték ragyog.
Hallod-e te politikus,
Hazudozni nem etikus.
Választást csak hülye veszít,
Jó a kaka ha megeszik.
Hallod-e te Vámpír Béla,
Szívjad ki a nyakam még ma!
Én adóellenőr vagyok,
Jövedelmet szívogatok.
Hallod-e te szimpatikus,
Orvos vagy-e vagy patikus?
Adhatnál nyugtatót bizony,
Jót repülök, ha ráiszom.
Babiczky Tibor:
Hallod-e te hegyi kecske,
Vigyél kérlek engem Pestre!
Elvinnélek, de nem máma,
Nincsen rajtam rendszámtábla,
Mert ha közben jön a rendőr,
Hogyan mászok én ki ebből?
Nincsen meg a műszakim se,
A gazdám egy sóher ipse.
Menjél azért inkább busszal,
Százzal megy az, és nem hússzal,
Szálljál le a Népligetnél,
Inkább igyál, minthogy ennél,
Ott a címer: Arany Ászok,
Aki issza, hamar rászok,
Ott a címer: Staropramen
Megiszom, mert szarok rá, nem?
Így lettem én ittas Pesten,
Metrólépcsőn hanyatt estem,
Begyűrte a kabátomat,
A kórházban ki látogat?
Ágyam mellett ül egy kecske,
A pulzusom megkereste,
Ágyam fölött belga zászló,
Nem jön hozzám Kövér László.
A tegnapi napon egyébként mindenféle rovarok alkották a műsoraink állandó statiszta csapatát: a vihar előtti levegő miatt alacsonyan szálltak a különböző legyek, muslincák, és hasonlók. A versműhelyben pl. tanúja voltam annak, hogy egy kövér piros szemű légy rászállt egy emberre, aki némán elhessegette, a dög egy másik emberre szállt, aki szintén némán elhessegette... és így tovább vagy ötször. A Napra zenekar fellépésekor pedig megrohamozták a színpadot a reflektorfénytől berúgott éjjeli lepkék.
A negyedik nap tehát szintén elszaladt, meztelencsigával, anapesztussal, kecskével, zenével, és eső nélkül. Tarthatott volna még...
