Palya Bea szubjektív - első rész

"Ilyen a Völgy. Tátott száj, leeső áll, végtelen és mindenkit átrezgető szeretés.
“Anya, buli van”, mondja a kislányom, és tényleg, óriási buli van, áttáncoltuk a fél éjszakát tegnap, partizási metódusunkat tekintve nem kicsit voltunk kreatívok és tradivatívok, az egész Palya-udvar stáb felment a színpadra a DJ mellé (The DJ is a god… :) ), és körülötte táncoltunk, széken, székkel, egymással, földön, föld felett, és közben megtelt az udvar jó arcokkal, hihetetlen jó zenék szóltak, majd a buli aranymetszésének tájékán rock n’ roll blokk következett, és akkor Patak, stábunk legrégebbi hímtagja egyszeriben lesöpörte addigi teljesítményünket, és mindannyiunkat megszégyenítő táncolásba kezdett, Michael Bublé mikrofonos csípőrázogatós figurája mi is ehhez képest, mit mondjak, Patak James Brown-i magasságokba emelkedett, és e platóni táncdialógusban partnere egy leány volt az első sorból, a férfi a színpadon, a nő a színpad előtt, csak egy monitorláda választotta el őket, és Patak csak szórta széjjel az éjjelbe mind a végtagjait, a DJ mosolya olyan széles volt, hogy majdnem ledobta a fülhallgatóját, mi pedig kénytelenek voltunk erre az öt percre szüneteltetni a mozgást, mert ezt csak nézni lehetett, tátott szájjal, leesett állal, és végtelen szeretettel."

Palya Bea