VÖLGYFUTÁR - évösszegzés Gryllus Dániellel

A gyerekek imádják József Attilát!
Mikor estefelé a Kaláka Völgyösszegző interjúra sietek, Radványi Balázs és Gábor fogad mosolyogva. Közben Vilmos is befut, és a színpadon kezdenek próbálni, ahogy a Kaláka Versudvarban hatalmas tömeg gyűlik össze - a babzsákokat pedig (amikből - mint az köztudott - sosincs elég) már einstandolták a kisfiúk és kislányok. Végülis Danival a földre ülünk le, és elkezdjük az interjút, válaszaira pedig az együttes tagjai kiáltásokkal vagy heves bólogatással reagálnak, miközben elkezdenek muzsikálni. És miközben a Völgy egy hatalmas hajrával zárogatni kezd, előkerül egy tárogató is, és senki nem zárkózik be: a zenére a nézők megnyílnak, és együtt énekelnek még egyet kedvencükkel, a Kaláka zenekarral.
VÖLGYFUTÁR: Hogy érzitek magatokat?
GRYLLUS DÁNIEL: Nekem mindig az az érzésem, hogy egyre jobb lesz minden. Egyre jobban átlátjuk a dolgok szerkezetét. Az első évben baromi sokat vállaltunk, mostanra már jobban osztjuk le a dolgokat, tisztábban látjuk a helyzetet. Minden koncertbe teljesen beletesszük magunkat, és tele vagyunk ötletekkel a jövőre nézve. Az udvar struktúráját pedig mindig meg bolondítjuk - és megokosítjuk - kicsit. Már azt is kitaláltam, hogy a kapura kiteszünk egy táblát, amin mindenki húzhat egy strigulát, ha eljön egy koncertünkre. Mint a bankokban, vagy az interneten, ahogy a kattintásokat számolják, hogy pontosan tudjuk, melyik koncertre hányan jöttek el (nevet). A viccet félretéve: tavaly januárban még nem tudtam volna beszámolni arról, hogy januárban elolvasom Kovács Misi könyvét (a Felsütött a Nap az Égre címűt - a szerk.), és ebből nyárra egy ilyen gyönyörűséget komponálnak ide nekünk: minden nap egy másik tájegység dalait énekeljük. Ezt például biztosan folytatni fogjuk. Jönnek új költők, új együttesek, de biztosan lesz Sebő koncert például jövőre is, és a keménymag is megmarad.
VF: Ahogy elnéztem a tíz nap alatt, minden eddiginél többen voltak kíváncsiak rátok.
GD: Nagy öröm, hogy a kánikulában is szépen megtelnek a gyerekprogramok. Este pedig rengetegen vannak. Ez nekünk óriási ajándék. A Sebő koncerten, a József Attila koncerten és a Ferenczi Gyurin például egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A gyerekekkel kapcsolatban pedig igazi csoda, hogy este 10-kor még a József Attilán is itt vannak: ebben a közegben nőhetnek fel.Mi pedig a nézőként is nagyon élveztük az előadásokat. Csuda élmények voltak! Szabó T. Anna,Tóth Kriszta, Varró Dani, a Csodalépés, a Sebő koncert, a Ferenczi Gyuri koncert... most jövök rá, hogy az egész programot felsorolhatnám, mert tényleg mindenki óriásit játszott. A Lousiana Double, Pintér Zsolt Apáti Áron duója, akik Lackfi Jani fordításokat játszottak, óriási meglepetés volt: fergetegesek! Jövőre biztosan az esti főműsorba hívjuk meg őket. És egyre jönnek az új, fiatal tehetségek, az Eszterlánc bemutatója nagyon jól sikerült, szurkolunk is Esztinek (Kárász Eszter - a szerk.), és repes a szívünk, mikor látjuk Bea (Palya Bea) dolgait. Igazi nagylány lett (nevet)! A szomszédolás pedig fergeteges buli volt, imádtuk az első perctől az utolsóig.
VF: Milyen távolinak tűnik az idő, amikor még nem volt Kaláka udvar...
GD: Az egész úgy kezdődött, hogy egy francia turnén voltunk tizenvalahány éve, mikor Jancsi (továbbra is Lackfi János - a szerk.) ott volt ösztöndíjasként, együtt laktunk, és mondani se kell, hogy hatalmasakat röhögtünk. Egy koncerten megkértük, hogy egy Villon balladát és a Pelikán eredetijét olvassa fel (érdekes módon kiderült, hogy Villon nyelvezetét már nem értik, míg nálunk a XXI. század nyelvén szólal meg, nem is gondolnánk, mennyire más!). A lényeg az, hogy akkora sikerünk volt, hogy kitaláltuk, hogy Magyarországon is össze kellene állnunk. Mikor a Palya udvar megalakult, és vendég voltam interjúalanyként, Pista mondta, hogy csináljuk meg a Kaláka Versudvart, mert be fog jönni. Az kézenfekvő, hogy a Janival együtt csináljuk, korábban is sokat dolgoztunk együtt. És bejött (nevet)! Az udvar egy színes mozaik, napról napra változunk, mint a kaleidoszkóp mintái, és ez a nézők és a résztvevők számára is izgalmas. A versimprót a Jani hozta a családba, a koncerteket, lemezbemutatókat inkább én szervezem, és iszonyatosan jól érezzük magunkat. Tibor, a házigazdánk évről évre építi az udvart, felújította a pajtát, kialakította a közösségi teret; minden évben ér minket valami meglepetést. Nagyon örülünk, hogy ennyire sajátjának érzi az udvart, ami egyébként a sajátja is! Az biztos, hogy mi innen jó pár évig nem tágítunk!
Kovács-Cohner Róbert