Majd ha fagy

Majd ha fagy! - neoreneszánsz rally Hely és idő nevén nevezett lehet: valahol, valamikor. A XV. századi Róma és a Deák tér, 2025-ben. A XIII. századi London és az Astoria, ma este. Négyévszaknyi tablókép három csavargó boldogulásáról. Igyekeznek fennmaradni a rosta likán. Megmaradni. Célpontok ők, mozdulatlanul. Nincs vágyuk, nincs gondolatuk, mely elmozdulásra ösztökélné őket. De miért? Választott száműzetés ez vagy kényszerű vezeklés? Vagy csak így alakult? Tud nyomasztó lenni a szabadság? A boldogulás és a boldogság szinonimák? Mim van, ha azt érzem, hogy semmim sincs? Tudok örülni annak is, ha valójában sehova sem tartozom? Mik azok az értékek, amiket akkor sem veszíthetek el, ha materiális szempontból nincs a birtokomban semmi? Tehát: mi kell ahhoz, hogy emberek maradhassunk? A hajléktalanság problémaköre évezredek óta megoldatlan feladat, lüktető seb. Ahelyett, hogy úgy tennénk, kívül-belül ismerjük a problémát, pálcát törnénk vagy elhamarkodott következtetéseket tennénk, úgy döntöttünk, két első hallásra egymástól nagyon távol eső világot hívunk segítségül, hogy körbejárhassuk a témát: a kora és késő reneszánsz angol, olasz, német, francia és spanyol nyelvű dalkincsét, valamint a Fedél nélkül archívumából válogatott magyar kortárs hajléktalan költők által írt verseket, novellarészleteket. Játsszák, éneklik: Kerek Dávid, Sas Zoltán, Szaplonczay Mária Lanton kísér: Mándli Zsolt Látványtervező: Fábián Eszter Asszisztens: Haselbach Ivett Összeállította és rendezte: Sas Zoltán, Kerek Dávid Place and time can be named as: somewhere, sometime. 15th-century Rome and Deák Square in 2025. 13th-century London and the Astoria, tonight. A four-season tableau depicting the survival of three wanderers. They try to stay afloat through the holes in the sieve. To endure. They are targets, motionless. They have no desire, no thought urging them to move. But why? Is this chosen exile or forced penance? Or did it just happen this way? Can freedom be oppressive? Are survival and happiness synonyms? What if I feel I have nothing? Can I still rejoice even if I truly belong nowhere? What are the values I cannot lose, even if materially I possess nothing? In short: what does it take to remain human? The problem of homelessness has been an unresolved issue for millennia, a throbbing wound. Instead of pretending we fully understand it, or passing judgment, or jumping to conclusions, we chose to draw on two worlds that at first seem very far apart: the song repertoire of the early and late Renaissance in English, Italian, German, French, and Spanish, and contemporary Hungarian homeless poets’ works — poems and short story fragments — selected from the Fedél Nélkül archive. Performed and sung by: Dávid Kerek, Zoltán Sas, Mária Szaplonczay Accompanied on the lute by: Zsolt Mándli Set Design: Eszter Fábián Assistant: Ivett Haselbach Compiled and Directed by: Zoltán Sas, Dávid Kerek Language: Hungarian